Gyengítések

Sokszor előfordul, hogy akár udvariasságból, akár belső bizonytalanságból vagy egy alárendelt szerepből kifolyólag a szóbeli megfogalmazás határozottságát gyengítjük.

Érdemes kerülnöd ezeket az úgynevezett gyengítéseket, mert azt üzenik, hogy nem állsz teljesen amögött, amit mondasz, hogy burkoltan visszavonulsz vagy vita esetén magadban a másiknak adsz igazat. Mit nevezünk gyengítésnek?

Feltételes mód használata

Nyelvtani jele a -na -ne -ná- né toldalék. Példák:

„Meg tudnánk beszélni ezt a kérdést?”

„Át tudnád gondolni, amit mondok?”

„Megmutatnám a legújabb katalógusunkat.”

„Ha lenne erre néhány perced…”

Mindegyik mondatban jelen van valamilyen feltétel. A feltételes mód használata azt üzeni, hogy egy cselekvés vagy esemény megtörténtét mástól teszem függővé.

Mi a megoldás? Használj felszólító és kijelentő mondatokat, mint: „Beszéljük meg ezt a kérdést!”, „Gondold át, amit mondok!” 2Megmutatom a legújabb katalógusunkat.”

Felesleges önkorlátozás

Bizonyos megfogalmazásokkal a közlő felesleges korlátokat állít magával szemben. Feleslegesek azok a korlátok, amelyek nem kívülről keletkeznek, hanem a belső bizonytalanságot vetítik a külvilágra.  Az ilyen közlések forrása lehet a helytelenül értelmezett udvariasság. Egyidejűleg azonban  a jófiú effektusra is építenek, ami egy manipulatív technika.

Konkrét példák:

„Zavarhatom néhány percre?” (Elővételezi, hogy a beszélgetést a másik zavarónak találja majd.)

„Mennyi ideje van?” (A másiktól teszi függővé a beszélgetés időkeretét.)

„Remélem nem okozok nehézséget azzal, hogy…” (A kérésem biztosan nehézséget okoz.)

„Feltarthatom egy pár percre?” (A másik fél nem akar velem beszélni, csak „feltartom”.)

Mit mondj helyettük? A határozott fellépés a közvetlen és egyenes közlésekre épül: „5 percet kérek Öntől”, „30 percre van szükségem”, „Arra kérem, hogy…” A direkt és közvetlen kijelentések nem csak határozottak, hanem hatásosabbak és őszintébbek is.

Általános alany használata

Az általános alany azt jelenti, hogy az alany határozatlan, nem tudod ki az, aki egy cselekvést megtesz.

„Ezt itt alá kell írni.” (Ki írja alá?)

„A szerződést hétfőig kell visszaküldeni.” (Ki küldje vissza?)

Ide sorolhatók az „ember” alannyal megfogalmazott mondatok is.

„Az ember néha követ el hibákat.” (Pontosan melyik a sokmilliárdból és konkrétan milyen hibát?)

„Az ember jó, ha gondoskodik a jövőjéről.” (Kiről van szó pontosan?)

Mi ezzel a nehézség? Az, hogy a másikra bízod, hogy magára veszi-e a kérést, vagy sem. Ezzel pedig gyengíti a saját pozíciódat.

Mit tegyél? Használd az egyes szám első személyt, ha magadról beszélsz és a második személyt, ha a másik félről! „Itt írja alá legyen szíves!”, „A szerződést hétfőig küldje vissza.”, „Hibát követtem el.”, „Neked gondoskodnok kell a jövődről!”